Rejtő Jenő
Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín, mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.
Ha a férfiakmorognak, akkor olyanok, mint a dresszurált medve: dörmög az orrába fűzött drót miatt, de mégiscsak utána megy, amikor húzzák.
Tévedni emberi dolog, de kínos.
Aki soká tétovázik, az hamarabb szab el egy ruhát, mint aki bátran vág bele a szövetbe.
A halál végeredményben nem akkor kezdődik, amikor valaki a legfinomabb megfigyelésre sem reagál, hanem amikor a test, a lélek és a szellem elveszíti azt a tartalmat, amely működésének értelmet ad.
Menjen, ha akar. És akarjon, ha mehet.
A balszerencse olyan, mint a szerelmes nő: semmi köze az ésszerűséghez. Olykor látszólag minden ésszerűség ellenére csatlakozik valakihez, de éppúgy elhagyja minden konstatálható ok nélkül egyik pillanatról a másikra.
Ahol társadalom van, ott törvény kell, és ahol törvény van, ott feltámad az igazság... És ahol az igazság van, ott megszületik az igazságtalanság is.
Az öngyilkosság legjobb ellenszere az idő. No és a szerelem...
Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron.
Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.
A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.