Szabó T. Anna
1972. június 4. — erdélyi magyar költő és műfordító
Amit szeretünk, amiért hálásak vagyunk, azt tovább akarjuk adni, hogy más is szerethesse és továbbadhassa.
Nemcsak a nők sebződnek vagy sérülnek, a férfiak is, csak ők kevésbé hajlandók szembenézni a sebezhetőségükkel.
A regényhez erő is kell, nemcsak idő.
A kérdezés a szabadság. (...) Amelyik ember a kérdésére normális választ kap, nem hazugságot, az már boldog ember, hiszen a szabadság felé közelít. A legtöbb esetben kérdezni sem szabad, vagy ha kérdeznek, akkor nem kapnak választ.
A hazugság nem fér össze a szabadsággal. Aki hazudik, az nem szabad. Akit hazugságra kényszerítenek akár házasságban, akár szülőként, akár gyerekként, akár politikában, az nem szabad, és maga előtt sem az.
Menthetetlenek vagyunk-e vajon? Vagy a tárgyakon és az árnyakon és a vágyakon túl megőrizhető-e valami mégis, valami belőlünk? Nem a csillár: a fény.
A szakítás megtanít arra, hogy széthúzd az időt, mint egy függönyt, és a résen beláss a múltba. A szakítás határ. Döntened kell: befejezés vagy lehetőség.
A szívem mélyén mindig karácsony van. A szívemben rejtegetett zug, ahova visszajárok örülni, maga a karácsony.
Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól.
A versben a rím titkos jelentése véleményem szerint sokat elárul magáról a nyelv működéséről és a tudatalattinkról. Az anyanyelv tétje számomra a vers. A próza a mesélés, a nyelv teste, vagy vérkeringése, míg a vers a nyelv lelke és idegrendszere.
A vers rövidtávfutás, de ugyanolyan szellemi erőnlétet követel, mint a maraton, és egy verseskötet már nem sprintelés.
A szerelem kiszolgáltatottá tesz mindenkit, de a gyűlölet még kiszolgáltatottabbá.
Mindenkinek járna, hogy elmondják az életét. Sokszor érdektelennek tűnik, de (...) ha megtalálod a történetet mozgató pontot, akkor az már irodalom. Elég, ha át sem alakítod, sokszor úgy a legfájdalmasabb.