Veronica Roth
Az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra - egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük.
Megesik (...), hogy az ember egyszerűen boldog akar lenni, még akkor is, ha az érzés nem valódi.
A szomorúság nem olyan súlyos, mint a bűntudat, de sokkal többet vesz ki az emberből.
Van, hogy az embernek nincs más választása, mint a sírás vagy a nevetés.
Megszoktam, hogy mindig kimondom, amire gondolok. (...) Az udvariasság mások becsapása, csak szép csomagolásban.